Winkfein Csaba táviratot jelentetett meg a Népszavában, felszólítva Meggyes Tamást, hogy képviselői mandátumát latba vetve tegyen végre érdemi-kötelességszerű lépéseket a Parlamentben az esztergomi áldatlan állapotok megoldása érdekében.

Népszavában egy szocialista politikus? Ez olyan, mintha a Magyar Nemzetben Meggyesék felszólítanák Tétényi Évát, hogy mihamarabb mondjon le. Súlytalan, légüres térben mozgó nyíltan exhibicionista absztrakció. Nyomásgyakorlásból egyes, leülhet.

Viszont akadt egy kommentelő, aki a szóban forgó eset kapcsán végre valahára megfogalmazott egy olyan gondolatot is, amely szerintem sokunk fejében többször előtört már, de valahogy mindig továbbléptünk róla, pedig igenis releváns:

„Esztergomért sokat tehetne Erdő Péter prímás (de lehet, hogy más is), hiszen neki sem lehet mindegy, hogy Esztergom hogy néz ki és milyen körülmények között működik.
De úgy látszik a magyar egyházfő e kérdésben hallgat, pedig lehetne mit mondania és tennie!?
Persze nem akarásnak nyögés a vége!”

Sokszor kezdődött már Esztergom megújulása egyházi kezdeményezésekből, parádés példája ennek a Bazilika monumentális megálmodása is. Most viszont embereket kellene jobb belátásra bírni, a nyáj megtévedt vezetőit végre összegyűjteni. Ez elvileg könnyebb feladat, az egyházhoz, a lelkek vezéréhez passzentosabb. Gyakorlatilag viszont az esztergomi KDNP katakomba-mozgalmát szemlélve reménytelennek tűnik.

Él még a magyar Sion?